Tényleg nem tudom, mi bajom az indiaiakkal. Lehet, hogy egyszerűen csak rasszista vagyok. Talán Gandhi az egyetlen, aki szerintem rendben van (volt) külsőleg/belsőleg. A többi indiai arca viszolygást vált ki belőlem. 

Fenntartásaim vannak. Van ez a metafizikai cucc, ahol gyakorlatilag az oktató isteníti Satja Sai Baba-t. Én meg ránézek és nem azt látom, amit a több tízezer ember (hívő). Valószínűsítem, hogy az én készülékemben van a hiba, ... /flash: "egyél szart! több ezer légy nem tévedhet!" :D / 

Ránézek egy-egy ember arcára, és nem tudom megítélni a korukat. Nyilván a 20 és a 80 éves között tudok különbséget tenni. De látom az arcukon azokat az erőket, amik mozgatják őket.

Belegabalyodtam.

Szóval itt vagyok kétségek között, mert hogyan végezzek el egy olyan tanfolyamot, ahol az alap pillér egy olyan ember, akinek az arcáról én nem azt olvasom le, mint a többiek, akinek a tetteit példaértékűnek nyilvánítják, akivel már élőben biztos hogy nem fogok találkozni, mert 2011-ben (?) meghalt. 

Tévedni akarok, le akarom győzni önmagamban az ellenszenvet. Vagy az előítéletet. Vagy a rasszizmust.

/- Én rasszista vagyok?

-Nem. tapasztalt.        /