Mert beszélni nem tudok.
Szeretnék írni róla úgy, hogy ne bántsak meg vele mást. Ami megtörtént, azon változtatni nem lehet. Nyomja a lelkemet. Azt hittem apró karcolás, ami idővel elmúlik. A hegek eltűntek, de a lélek felszíni hártyája alatt a seb elüszkösödött. Rohad és bűzlik.
Fájt az a lendület, mely tenyérnyi fekete foltot okozott.
Fájt az a tekintet, mely a tehetetlen dühöt tükrözte. Nem csak én voltam benne. Sok évnyi elfojtott harag, sok arc, mégtöbb esemény, mely akkoriban szőnyeg alá lett söpörve, most kitört.
Ha lenne, a jobb szárnyam eltörött volna, és vércseppes tollak hullanának a csillagokról.
Nem megy... írni sem tudok róla..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése