"Modernkori filozófia", avagy a humánum a 21.századi Európában. Avagy a 10 parancsolatot újra értelmezve

1) Én vagyok az Úr, a te Istened. Ne legyen más istened!

Uradat, Istenedet, Főnöködet, Miniszterelnöködet nem kell hogy imádd, de szolgáld és fizess azért hogy dolgozhass. 

2) Ne vedd hiába Istened nevét!

A káromkodás is ima. Rengeteg a hívő.

3) Szenteld meg az ünnepnapot!

A szombati és a vasárnapi munkavégzés jobban fizet, használd ki.

4)Tiszteld atyádat és anyádat!

Atyádat és anyádat akkor tiszteld, ha nem vertek, ha megfelelően gondoskodtak rólad testileg és lelkileg, és nem egy szociopata lett belőled a nevelésük miatt.

5) Ne ölj!

Ne ölj és ne kínozz állatot. Az embereket inkább az öngyilkosságra vedd rá.

6) Ne paráználkodj!

Ne maradj ki a paráználkodásból. 

7) Ne lopj!

Csak úgy lopj, ha azt jóvá hagyják, vagy nem veszik észre.

8) Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot!

Ne hazudj, ha  lebukhatsz.

9) Ne kívánd felebarátod házát!

A lopott pénzből csináltass magadnak jobbat.

10) Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát!

"-Lefeküdtél a barátnőmmel? - Dehogy! - Próbáld ki, jobb, mint a tiéd"

Ami régen egyértelmű volt, az mostanra kétségessé vált.

Hogy melyik ér többet, az anyagi biztonság, vagy a szeretet...

Egész eddigi életemben nem érdekelt a pénz. Soha nem aszerint választottam partnert, társat, hogy milyen az anyagi helyzet - valószínűleg azért is tartok most ott, ahol :)

Aztán néha a sors teker egyet és teremt egy olyan helyzetet - még ha csak elméletben is - amikor élessé válik minden, és komolyan elgondolkozom, hogy vajon melyik éri meg jobban. Persze nem anyagi szempontból megközelítve, mert az sosem ment, most sem hiszem, hogy menne.

De nesze neked, itt egy lehetőség amire mindig vágytál; mindent megkapnál ... és mit adnál érte cserébe?... csak a mostani életemet kellene feladnom, gyökerestől.

Mindig van valami éppen aktuális őrületem.

Éviék hatására elkezdtem nézni a Lie to me-t. Mivel alapból megvan bennem az érdeklődés az emberi természet, viselkedés tanulmányozására, ez igazi csemegének számít nekem. Itt egy váll rándítás, ott egy homlokránc... persze az első "kontroll alannyal" ez az egész civakodásba csapott át. Érdemes-e kutatni az igazságot, és jó-e ha szembesülünk mások hazugságaival? Amiket az ember csak sejt, az pillanatok alatt bizonyossággá válhat, ha felismeri azokat a gesztusokat vagy mimikákat, amik a hazugság árulkodó jelei. Valahol tudat alatt eddig is fogtam ezeknek a jelzéseknek egy jó részét, de mivel a megfelelő ismeret és tudás hiányzott hozzá, ezért könnyű volt velem elhitetni, hogy mindezt csak én képzelem. 

Meglátjuk mi lesz ebből...

Eddig úgy ült szívemben a sok, rejtett harag,
mint alma magházában a négerbarna mag,
és tudtam, hogy egy angyal kísér, kezében kard van,
mögöttem jár, vigyáz rám s megvéd, ha kell, a bajban.
De aki egyszer egy vad hajnalon arra ébred,
hogy minden összeomlott s elindul mint kísértet,
kis holmiját elhagyja s jóformán meztelen,
annak szép, könnyüléptű szívében megterem
az érett és tűnődő kevésszavú alázat,
az másról szól, ha lázad, nem önnön érdekéről,
az már egy messzefénylő szabad jövő felé tör.

Semmim se volt s nem is lesz immár sosem nekem,
merengj el hát egy percre e gazdag életen;
szívemben nincs harag már, bosszú nem érdekel,
a világ újraépül, - s bár tiltják énekem,
az új falak tövében felhangzik majd szavam;
magamban élem át már mindazt, mi hátravan,
nem nézek vissza többé s tudom, nem véd meg engem
sem emlék, sem varázslat, - baljós a menny felettem;
ha megpillantsz, barátom, fordulj el és legyints.
Hol azelőtt az angyal állt a karddal, -
talán most senki sincs.

Radnóti Miklós: Sem emlék, sem varázslat

Valami van ... belassult az idő ... pár napja tart. Keresem az eredetet...

Néha játszanak a halak. Az egyik észrevette, hogy az uszonyával befolyásolja a víz áramlását. De persze csak olyankor, amikor különösebben nem foglalkozik azzal, merre viszi az ár. Viszont olyankor őrjítő hullámokat és örvényeket képez mások körül. 

A másik vérzik és haldoklik ...