Jópárszor elgondolkoztam már azon, mi az, ami kiváltja bennem a gyűlöletet a nők, a terhes nők, és a gyerekek iránt. Sosem találtam rá kielégítő magyarázatot. "Okosok" bizonyosan ráfognák, hogy ez egyfajta féltékenység, mert olyan szeretnék lenni, mint ők, de rendelkezem azzal a szintű önismerettel, hogy tudjam, nem így van. Megvetem és lenézem azokat a tipikus viselkedési formákat, melyek pl. a terhes nőket jellemzik.
Tényleg szeretném tudni, miért alakult ki bennem ez az undor, és hogyan tudnám elérni azt, hogy szimplán csak semlegesek legyenek számomra; hogy ne érezzem a késztetést, hogy karóbahúzva lássak egy 8 hónapos kismamát, mellette kerékbetörve az 5 év körüli gyerekével.
Aztán az is lehet, hogy ez egyfajta betegség?! Aberráció. Biztos jó inkvizítor lett volna belőlem. Azzal tisztában vagyok, hogy a női viselkedésben mik azok az elemek, melyeket ki nem állhatok, amiket megvetek, és amik miatt az egész női nem nagy részét a pokolra küldeném. De mi a helyzet a kölykökkel? Néha sajnálatot érzek irántuk. Emlékszem egyszer olvastam arról, hogyan kínoztak ártatlan gyereket, télvíz idején hónapokra bezártak egyet egy faházba, ruha nélkül, takaró nélkül, alíg kapott vizet és kenyeret. Azt hiszem még talán meg is csonkították ... akkor úgy éreztem megszakad a szívem a sajnálatban. De ha a napfényes, tavaszi hangulatban úszó tereken átsétálok, ahol össze-vissza futkosnak, vagy csak ülnek, akkor mindenféle érzelem nélkül pórázt és szájkosarat tennék rájuk. De azt a befelé szöges fajtát.
Nem tudom ... biztos van valami pszichológiai magyarázata. Érdekelne. Vagy egyszerűen csak: "hibás egyed".