Létezik vajon Pécsen olyan "hobbi-csoport", akik fizikával, csillagászattal foglalkoznak? Tök jó lenne heti rendszerességgel összeülni hasonló érdeklődésű emberekkel és beszélgetni.
Sajnos a pécsi csillagvizsgálóról is lemaradtam.. csak most tudtam meg, hogy 2008-ban lebontották :(
Vajon hol lehet találni ilyen embereket?

Eszembe jutott, amikor bevezették a boltokban, hogy ha valaki fél kiló kenyeret akar venni, akkor nem elég csak simán félbevágni a kilósat, hanem mérlegen le kell mérni és annak megfelelően kell árazni. Emlékszem, hogy még gyerek voltam és a közeli kis boltban (ami azóta már vagy 10x profilt váltott és talán valami turkálóként üzemel mostanság) nekem panaszkodott az eladó hölgy. Aztán eltelt cirka 20 év és mostmár az embereknek talán eszükbe sem jut, hogy régen semmi bajuk nem volt attól, hogy az eladó hozzáért a kenyerükhöz. És nyafogás nélkül kerülték ki a kordonokat, és nem adattak be maguknak influenza elleni védőoltást.
Néha a "fejlődés" talán átok.
Emlékszem, amikor 10 Ft-ért 5 gombóc fagyit tudtam volna venni. Bár annyit sosem ehettem, 3 volt a maximum. Azóta már az a fagyizó is megszűnt, pedig Pécs egyik legrégebbi, leginkább központi helyen lévő cukrászdája volt. Sok kellemes emlék fűzött oda. Szívszorító érzés elsétálni olykor a Citrom utcában a néhai Capri mellett, és látni a kirakatban az "eladó" táblát. Azt hiszem a városban talán egyedül ott lehetett télen azt a fajta fagyit kapni, ami nem is annyira fagyi, hanem inkább habos krém-féle volt. Azt is szerettem. És a krémes is fincsi volt. És emlékszem arra a fickóra, aki ott dolgozott és úgy nézett ki, mint Kevin Costner a Wyatt Earp c. filmjében. Emlékszem a szombatokra, amikor Zsófival beültünk néha a Capriba, krémest ettünk vagy éppen valami pohárkrémet, vagy fagyikelyhet.. függően attól, hogy mennyi pénzünk volt.
Múlik az idő.
Az Univerzum egyre csak tágul és minden távolodik egymástól.

Változnak a rendszerek. Mindig utólag derül fény a mocskos kis hazugságokra. Sajnos nem hiszem, hogy meg fogom élni azt, amikor a zsidó világhatalom olyan szinten megbukik, hogy önként vallják be a holokauszt torzításokat és a hazugságaikat. Pedig igazán jó lenne megélni!

Leuchter-jelentés

Annyi minden van, amit szeretnék még tudni.
- Einstein-Rosen híd, mőbiusz szalag
- Templomosok/ szabadkőművesek
- Részecskegyorsítók, antianyag
- Energiák
- Vallások, hitvilág
- Történelem
...

még rengeteg dolgom van!

Biztos csak a tavaszi fáradtság teszi...
Türelmetlen vagyok és ingerült. Idegesítenek a körülöttem nyüzsgő emberek, idegesít a sok értelmetlen játszma, amit nap mint nap látok. Zavarnak a zajok, csendet akarok! Gyűlölöm a fölösleges dolgokat és napjában többször is fölösleges, értelmetlen dolgokkal kell foglalkoznom. Amit aztán meggondolnak és újabb fölösleges dolgokat találnak ki. Gyűlölöm hogy mások ahelyett, hogy egy csepp erőfeszítést tennének, inkább lepasszolják a rájuk bízott feladatot.
Nem szeretem azokat az embereket, akik napközben a közelemben vannak. Zajosak, büdösek a cigarettától, káromkodnak ... érzem, hogy a bennük lévő ideg csak úgy sistereg a levegőben és akaratlanul is rám ragad, leterhel.
Nem értem az embereket. Nem tudok kibékülni velük, sem az általuk irányított világgal. Valami nagyon nincs rendben. Biztos csak a tavaszi fáradtság teszi...
De legszívesebben - pár embert leszámítva - mindenkit elküldenék a pokolba!

Nem az a baj, hogy nagy az isten állatkertje, hanem hogy nagyon alacsony a kerítés. Vajon a sok idióta tudatában van önnön hülyeségének?
Úgy vettem észre hogy kb fél év, amit el tudok tölteni egy munkahelyen úgy, hogy nem kezdem el szidni az ottani rendszert. Mert bár nagyon kényelmes helyen vagyok itt, de itt is ugyanazokkal a problémákkal szembesülök, mint máshol. Annyival jobb hogy legalább idegenekkel nem kell szóba állni. De egyes kollégák kiakasztanak. Amikor rajtam keresnek olyan jegyzőkönyveket, amiket soha nem láttam, amikor ész nélküli, sztahanovista módon vetik magukat bele egy-egy dologba, és szinte munkaversenyt csinálnak egy-egy irat előkerítéséből. És nem értem ... nincs olyan hogy rögtön, azonnal. Ha kell, ezt a főnöknek is megmondom. A mentőre is várni kell, és dolgoztam olyan helyen is, ahol az idő tényleg életeket mentett. És ott is várni kellett. Ezek meg talpnyaló módon ugrálnak egy olyan embernek, akit meglátásom szerint jórészt a józan ész vezérel és bár sms-t írni nem tud, és elég kiszámíthatatlan, de logikusan levezetve neki egy-egy dolgot megérti (kivéve ha valami műszaki, elektronikai dologról van szó, mert ahhoz segg hülye). Szánalmas látni, ahogy egy projekt igazgatónak kinevezett emberke nyüszítő kiskutya módjára fülét farkát behúzva ugrik az első legyintésre. Valahol sajnálom őt. Tudni kell nemet mondani, vagy betartani egy fontossági sorrendet. Az építőipar azért mégsem az egészségügy.
No és persze a tipikus magyar hozzáállás; mindig mindent az utolsó pillanatban. Idegesít amikor a saját hülyeségeik miatt nyüzsögnek, rohangálnak és bevonnak engem is a saját ideges, rohanó kapkodásukba, amiből soha semmi jó nem származik.
Na meg aztán ami az építkezést illeti.. pff.. egy rakás szar az egész. Nem értem ezt a fejetlenséget. Nem értem miért kell túlbonyolítani. Nem értem miért kell elvállalni olyat, amit nem lehet teljesíteni. Határidő módosítások, akadályoztatások bejelentése. Nem elég a kisujj, az egész kar kell. Nem értem miért kell románokat foglalkoztatni, amikor Baranyában kib*tt nagy a munkanélküliség. Nem is folytatom, mert csak esz az ideg.