Tolkien: A Gyűrűk Ura ...
egyszer elkezdtem olvasni, de kb a 60. oldal után letettem a könyvet. Volt idő, amikor ezt bántam, hiszen amolyan "alapműnek" számít a fantasy irodalomban. A filmet természetesen láttam, sajnos többször is, mint ahányszor kellett volna, de nyilván egy film messze nem hozza vissza azt a hatást, amit egy könyv képes kiváltani.
Mégis volt valami az egész világban, ami - bár megfogalmazni nem tudtam - taszított. Betudtam annak, hogy amolyan "divattá" vált szeretni a Gyűrűk Urát, jómagam pedig nem a divat alapján ítélek meg dolgokat.

A mai napon akadtam rá egy cikkre, és már a 2. oldal elolvasása után eldöntöttem: ha eddig nem olvastam Tolkient, akkor ezek után már biztos, hogy nem fogok.
Aki a cikket írta Raul Renier (Kornya Zsolt). Talán elfogult vagyok, de mindenkinek joga van az elfogultságra. Közelállnak hozzám az írásai, a stílusa, azt hiszem kijelenthetem, hogy a kedvenc írómmá vált, ebből kifolyólag adok a véleményére is. Főként azért is, mert tökéletesen meg tudja fogalmazni azokat a dolgokat, amik bennem csak érzés szinten vannak meg. És persze nem utolsó sorban, tetszik az is, hogy borzolja a kedélyeket, hiszen ez az írása nyilván nem kis felháborodást kelt/keltett a Tolkien fanatikusok körében.

Érdemes végigolvasni, főként azoknak, akik olvasták Tolkien műveit, hiszen ők mégiscsak jobban meglátják Renier írásának valóság tartalmát .. persze csak akkor, ha van hozzá szemük..

Miért van elegem Tolkienből?

Még két hét ...
Kicsit félek, és nagyon izgulok. Voltam már nyaralni szülőkkel, osztálytársakkal, baráttal az erdőben sátorozni, egyedül külföldön - bár az nem nyaralás volt.
De sosem voltam még úgy igazán nyaralni, azzal, akit szeretek, szállodában, ahol minden nap megágyaznak, reggelit és vacsorát adnak és gyakorlatilag gondoskodnak arról, hogy jól legyünk.
Ebben az évben megadatott ez is.
Legszívesebben már most elkezdeném összeírni, hogy mi az, amit vinnünk kell majd magunkkal. :)

- - - - - - - - - - -

Sodródás, könnyű álom, játék a szavakkal. Az egyik halacska az árral, a másik az árral szemben úszik. Összekötött uszonyok, kétirányba sodró áramlat. Nem hiszek a dualizmusban, mégis megbélyegzik: jó és rossz. Abszurd. Létezik szabadság a víz alatt?
Az egyik halacska felülkerekedik, a másik elbukik. Uszonyszegetten követi társát. A "jó" irányba halad. Alárendelten. Mert így megfelel. Azoknak is, akik egyesével tépkedik az apró pikkelyeket.

Within Temptation - What Have You Done

A fájdalom fizikai-biológiai természetét nem ismerem... "beérem" annyival, hogy fáj, és hogy van az agyban egy központ, ami érzékeli ezt. Jobb esetben egy Panadol megoldja a problémát - bár nem mindig. Az okot ugyan nem szűnteti meg, de az okozatot tompítja.
A lelki fájdalom is lehetne ennyire egyszerű. Bár egy-egy Frontin sokban segíthet, de a hatás elmúltával - ellentétben a fejfájással - ugyanúgy visszajön az a maró érzet ott szívtájékon. Mennyit képes ebből elviselni egy szervezet, egy elme?

Mindig csak a negatívokat írom a blogba ... szeretnék több pozitív dologról írni ... de tényleg!
Például ma kaptam egy csövestől egy szál virágot.:) Bejött a boltba és aprót kért, adtunk neki 50 Ft-ot. Mondta, hogy nem megy el közmunkára, mert nem szeret dolgozni. És hogy Ká, a kígyó azt mondta Mauglinak a barlangjában, hogy vigye el a kincset nyugodtan, mert majd lessssssz... és hogy délután hoz majd nekem virágot, majd lop valahonnét .. :) Vicces, de tényleg hozott ...
Micsoda fintora a sorsnak... egy vadidegen hajléktalantól virágot kapni, pont a nevem napján ...