Talán túl naív vagyok ....
Egyszerre dühít és szomorít el az a tény, ahogy az emberek élnek a világban. Miért anyagiasodott el ennyire minden? Nem az eszmei értéke számít az eredménynek, hanem az anyagi vonzata ... kicsit durva, hogy nem az számít, hogy a beteg, akit megműtöttek, életben maradt, hanem, hogy akutan jött, és XY kódot kell neki beírni, hogy a kórház megkapja utána a pénzt. Vagy egy másik példa; jelenleg Robert Bauval: A titkos kamra c. könyvét olvasom, ami röviden arról szól, hogy egy bizonyok Feljegyzések Csarnokát keresnek, meg rejtett járatokat a Szfinx alatt, titkos kamrákat, miegyebeket. Bővebben kifejtve pedig az egész kb 500 oldalas könyvben másról sincs szó, csak arról, hogy ki milyen társaságba tartozott, ki kit pénzelt, ki kinek adta el a filmezési jogokat, és ki húzza a legnagyobb hasznot abból, ha valami olyasmi kerül napvilágra, amiről eddig nem tudott a nagyközönség.
Már senki sem nézi a lényeget? Mindenki beéri a felszínes pénzügyekkel? Oké, belétom, kell a pénz ahhoz, hogy az ember megfelelő körülmények között tudjon élni ... de amit a mai kor embere művel, az már túlmutat az értelmes elme állapotán.
Valamit valamiért .... de mennyire erkölcsös csak azért csinálni valamit, mert kapsz érte valamit? vagy egy másik példa ...
.. egyik drága kolléganőm holnap egy órával korábban kíván lelépni. Érdekes módon, ma megbírkózott a délelőtt rábízott feladatokkal, máskor mindig én fejezem be utána / helyette a délelőtti programot.
Emberiség ... megérdemled azt a sorsot, ami felé tartasz ...

Azt hiszem erőt vett rajtam a tavaszi fáradtság, igaz, még nincs is tavasz. De mással nem tudom magyarázni azt, hogy a reggeli ébredés után fél órával már azon jár az eszem, hogy mikor lesz már este, hogy aludhassak.
Pár napja a délutánjaim elég kellemesen telnek, nincs annyi munka, mint előző hónapban. Látszik, hogy kezdünk belerázódni a dolgokba, nincs annyi elmaradás, meg ilyenek.
Nem is tudom, mit írjak most ...
Nincs semmi különös. De tényleg. Csak a szokásosak. Ismételni meg nem akarom önmagamat.
Jó, hogy újra fel tudtam venni a kapcsolatot egy-egy kedves régebbi ismerőssel, sokat jelent nekem.