Egyes emberek csak akkor normálisak, amikor "töröttek". Olyankor leesik róluk az összes magukra aggatott álarc, betörnek a kirakat üvegek, és az egó sérülésének következtében ott vannak, ahol lenniük kell. Ez a sérülés teszi őket alkalmazkodóvá, belátóvá, megértővé. Ez a sérülés az, ami letaszítja magáról a felfuvalkodottság, arrogancia jelmezét, ami nem tűri meg az extrovertált, exhibicionista öntelt vagyokvalaki-ságot.
Egyes jellemekre azonban minden egyes törés úgy hat, mint olaj a tűzre. "Velem többet ezt nem teszi meg senki", mondják, észre sem véve, hogy ezzel egy újabb, ismétlődő körbe kezdenek bele, melynek a vége még fájdalmasabb sérülés lesz, az egó tovább vastagszik, az önismeret és a belátás pedig még elérhetetlenebbé válik.