Közel járok hozzá...

Letelt a próbaidőm a klinikán, vagyis határozatlan idejű munkaviszonnyal és megemelt fizetéssel fejeztem be a novemberi hónapot. A 4 hónap alatt nem egyszer voltam úgy, hogy felállok, hagyom az egészet a francba, és inkább keresek valami normálisabb közeget. Aztán úgy döntöttem, kivárok. Legalább az év végét, vagy a következő év elejét. Az elmúlt egy hét embert próbáló volt munka tekintetében, rengeteg megrendelést kellett leadnom, határidőkhöz és egyéb kívánalmakhoz igazodnom, úgy, hogy az én kérésemet a rendelések leadási határidejével kapcsolatban természetesen nem vették figyelembe. De túl vagyok rajta. 

Ez a próbaidős dolog másoknál kevésbé sikerült jól. A decemberi hónapban 2 kolléganőnek nem hosszabbították meg a szerződését, az egyiknek december 6-án (mikuláskor) a másiknak pedig 12-én mondták meg, hogy itt a vége. Mindkét esetben a vezetők tudták, hogy nem akarják őket marasztalni, mégsem volt bennük annyi gerinc, hogy ezt mondjuk november végén közöljék. Furcsán állnak itt egymáshoz az emberek, az egyenességnek a szikrája is hiányzik belőlük, brutális játszmák és képmutatások zajlanak, megfűszerezve pénzéhséggel és mártír szerepekkel. 

Mintha egy másik univerzumban lennék, egy teljesen más, humanoidokra hasonlító faj között. Már az előző munkahelyen is érzékeltem, hogy mennyire másmilyen a budapestiek stílusa, hozzáállása a dolgokhoz, de itt megsokszorozva szembesülök mindezzel. 

Egyes emberek csak akkor normálisak, amikor "töröttek". Olyankor leesik róluk az összes magukra aggatott álarc, betörnek a kirakat üvegek, és az egó sérülésének következtében ott vannak, ahol lenniük kell. Ez a sérülés teszi őket alkalmazkodóvá, belátóvá, megértővé. Ez a sérülés az, ami letaszítja magáról a felfuvalkodottság, arrogancia jelmezét, ami nem tűri meg az extrovertált, exhibicionista öntelt vagyokvalaki-ságot.

Egyes jellemekre azonban minden egyes törés úgy hat, mint olaj a tűzre. "Velem többet ezt nem teszi meg senki", mondják, észre sem véve, hogy ezzel egy újabb, ismétlődő körbe kezdenek bele, melynek a vége még fájdalmasabb sérülés lesz, az egó tovább vastagszik, az önismeret és a belátás pedig még elérhetetlenebbé válik.

Pár hónappal, évvel ezelőtt a most megélt helyzetben fortyogott volna bennem az igazságtalanság miatt érzett harag, düh, gyűlölet. Most csak csalódottan szemlélődöm, elfogadva a jelenlegi állapotot azt nézem, mi az, amit tehetek azért, hogy jobb legyen.

Amikor 1,5 hónapja elkezdtem dolgozni az új munkahelyemen, úgy éreztem, ez tényleg az a hely, ahova való vagyok. Tetszik a munkafolyamat, ha jobban belerázódok, akkor tudom, hogy tényleg jó leszek benne. Tapasztalatom szerint egy támogató környezetben ahol stabil alapok vannak, kb 2-4 hét. 

Itt azonban nincsenek stabil alapok. Nincsen támogató környezet. Vannak viszont nők, a maguk hormonális hangulatingadozásaikkal, kiszámíthatatlanságukkal, nárcisztikus, arrogáns, öntelt stílusukkal. 

Céltáblává váltam és nem tudom mi az oka. Talán hogy nem vagyok vérprofi 2 hét után, talán hogy nem látom még át az összefüggéseket, mivel csak puzzle-részletek lettek elém szórva. Vagy szimplán csak az hogy 20 kilóval kevesebb vagyok a "katasztrófánál". De a legfájóbb számomra mégis az a közeg, amibe ismét sikerült nagyon beletenyerelnem. Napi rosszindulat, ok nélküli utálkozás, mások leszólása, picsogás és mártirkodás a négyzeten. 

Nem keresek általában barátságokat a munkahelyen, sok tekintetben ugyan naív vagyok, de nem ennyire. Jelenleg azonban "szövetségeseim" sincsenek. Van egy őrült katona, aki hadvezérnek képzeli magát, és mutogatva a nemlétező harctéri sebesüléseit, hadrendbe állítja a gyalogosokat. Pedig nincs is háború.

Nincsenek szövetségeseim. Egymagam vagyok az értékrendemmel, a küzdelemmel, hogy mindig a lehető legjobbat kihozni a helyzetből, a lehető legkevesebbet ítélkezni és törekedni a jóra. Legalább kollégák között. De itt sajnos még ez sem megy. 

Talán csak egy droid vagyok, egy régi szériából, hibás szoftverrel. 1.0. Néha olyan, mintha nem lenne múltam, és a személyiségem kialakulása csak egy program lenne a hagyományos fejlődési fázisok helyett. Betáplált bitek, trajektóriák és kusza fraktálok. Matematikai értelemben vett káosz: nem a hétköznapi szóhasználatban vett térbeli, statikus rendezetlenség, hanem az egyszerű rendszerek bonyolult időbeli viselkedése. Bifurkációk sorozata, bagoly-szemű Lorentz-attraktor.