Nem mintha nem történnének bejegyzésre méltó események, csak valahogy a lejegyzésük prioritása megváltozott.

Címszavakban az elmúlt közel fél év:

-megszereztem a jogosítványt, bár azóta sajnos keveset vezetek, ráadásul azt is idegen környezetben és kicsit parázva

-felmondtam a munkahelyemen, ahol 5 éve dolgoztam, és ahol már az első év után elkezdtem másik helyet keresni a főnököm tramplisága és modortalansága miatt

-elköltöztünk Pestre - na ez brutális változás volt, komfort zóna totális elhagyása, alkalmazkodóképesség kimaxolása

-új munkahelyem lett, ahol szembesültem azzal, hogy az emberek (főleg a főnökök) mindenhol ugyanolyanok, függetlenül attól milyen városban élnek, és tovább romlott a véleményem a nőkről (köszönhetően a kolléganőmnek)

-elvesztetettem egy számomra értékes lényt, ami ráébresztett arra, hogy jobban kötődtem hozzá, mint az emberekhez általában. Ebből még nem tudok végkövetkeztetést levonni, de tény, hogy  pár ember élete tized annyit nem ér, mint azé a hisztis macskáé

- 35. születésnapom előtt nem sokkal átéltem életem első foggyökér kezelését, ami köszönhetően annak, hogy korán elmentem fogorvoshoz, és nem volt a fog gyulladásban, mindeddig nem volt annyira rémes tapasztalás, mint amiket általában hallani erről. Bár a tavaly nyári lumbálást követően elgondolkoztam azon is, hogy talán máshogy élem meg, máshogy fogom fel a dolgokat - bár kételkedek abban, hogy a fájdalmat máshogy meg lehet élni, főleg ha valakinek annyira alacsony a fájdalomküszöbe, mint nekem. A kezelés még folytatódni fog, ráadásul a töméseimet is cserélni kellene, mert kezdenek alászuvasodni. De inkább időben elkezdem ezt, tanulva mások hibáiból, és alapozva a "fájdalom szükségszerű, de a szenvedés opcionális" nézetre.

Biztos sok mindent kihagytam, de ezek voltak azok a pillérek, amik meghatározóak voltak az elmúlt időszakban.