Nem jut elég idő mostanában a gondolataimra. Napközben megy a "nagyüzemi gyártás", a délutánok, esték meg a teljes kikapcsolódásról szólnak. Utóbbi esetben nincs is igényem arra, hogy elkapjam azokat a gondolat szálakat a fejemben, amelyek leginkább akkor jelentkeznek, amikor nem érzem magam a helyemen (vagyis napközben, munkahelyen). 

A minap kicsit "kinéztem" odabentről, hogy miújság a kis nagyvilágban, a tágabb, de nem globális környezetben, és eléggé megdöbbentem azon amit láttam. Tök hülye vagyok a politikához, soha nem is értettem hozzá, soha nem is érdekelt, nincs bennem vezetői, "majdmegmondom" hajlam, nem érzem azt hogy jobban/rosszabbul kellene csinálni. Tisztában vagyok azzal, hogy teljesen mindegy mi van, az a rendszer úgysem fog tetszeni egy bizonyos százaléknak. 

Ami viszont erősen ledöbbentett, az a józan ész hiánya. Amikor megállok egy pillanatra és elgondolkozom azon, hogy most akkor én vagyok a hülye, amiért nem így gondolom, ahogy lett, vagy azok, akik így alakították ki. 

Azt mondják az okosok, hogy ami kint, az van bent (és most nem a Tankcsapdára gondolok :P ), úgyhogy beülök egy sarokba és erősen elgondolkozok azon, hogy most mi a bánatos hézag lehet, amit egyébként nem érzek, merthogy látszólag (melóhelyet leszámítva) tényleg fullra rendben van az életem. 

Munkahelyre visszatérve ... na ott viszont a napokban megszaporodott az idióta tenyészet száma. Lehet hogy a melegfrontnak köszönhető, de tocsognak az emberek az utálkozástól, olyan dologban lázadnak, amiben a saját felelősségüket kellene (f)elismerniük, ehelyett inkább hárítanak, másra mutogatnak, elégedetlenkednek.

Van egy másik vonal is, ami elég gyanús nekem - ez többé kevésbé "rokonságon" belül, de nem az én ágamon. Valami nagyon büdösödik, de mivel nem vagyok benne, nem tudom mi az. Baljós hullámokat vet az a víz.