2010. május 12.

Kimondhatatlanul utálom a fölösleges köröket. Amikor más munkáját kell elvégezni, és a másik ember lustaságából adódóan többször kell ugyanazokat a köröket futni, miközben ha az illetékes személy csinálná, akkor neki kb 5 percbe kerülne mindent pikk-pakkra elintézni. Az utóbbi napok szinte mindegyikére jut egy-egy ilyen dolog. Kedves kollégáknak már lassan a fülükről kell leoperálni a telefont, nem értem, hogy miért nem képesek akkor már pár percet szánni arra, ami szintén az ő dolguk, és aminek az elintézése, megoldása semmi idő alatt megvan.
Mert rendben van, átmegyek én a papírokért, de ha már nem egyeztetett azzal, akihez megyek, legalább nekem mondaná meg hogy mi a búbánatos rosseb az, amit el kell hoznom. Szeretek itt lenni ebben az irodában, a belvárosban van, közel mindenhez, pár perc alatt hazaérek... de egyre jobban várom, hogy kikerüljek a telephelyre, hogy az ilyen idióták maguk intézzék a faszságaikat, ha már a normális kommunikációra nem képesek.

Egyik munkahely sem jobb a másiknál. Csak kevésbé rosszak vannak. De állítólag ez mindenhol így megy. Mindenkinek vannak emberei, akiknek az embereik szólnak a saját embereiknek, hogy intéztessenek már el valamit valakikkel.

2010. május 4.

Jó dolog "bandázni". Nem a piálós, lerészegedősre gondolok, hanem összeülni, egy társaságban lenni olyan emberekkel, akiket szeretek, akiket értékesnek tartok. Lehetne többször is ilyen. Közös programok, mint pl a tegnapi film nézős. Vagy társasozni velük, vagy csak eltölteni egy-egy délutánt, beszélgetni ... hiányzik az ilyen program.