2008. december 23.

Szex utáni első mondatok, horoszkópok szerint a következők:

Kos: Ok, gyere csináljuk még egyszer!
Bika: Éhes lettem, add ide a pizzát!
Ikrek: Láttad valahol a távirányítót?!?
Rák: Mit mondtál, mikor házasodunk?
Oroszlán: Mondd, hogy nem voltam fantasztikus!!!
Szűz: Na most ki kell mosnom a lepedőt!
Mérleg: Jó volt, mert neked is jó volt.
Skorpió: Lehet, hogy most ki kellene oldozzalak...
Nyilas: Ne hívj, majd én felhívlak!
Bak: Nincs egy névjegykártyád?!?
Vízöntő: Most, gyere csináljuk ruha nélkül is...
Halak: Mit mondtál, hogy hívnak?

Hát nem aranyos? :)

2008. december 15.

Emlékszel a legelső rémálmodra?
Hány éves voltál?
Én kettő...

Az álmaink visszavetítik azokat az eseményeket, amikre nem emlékszünk? Azokat, amelyeket talán nem véletlenül "törölt" az agyunk? Mennyire jó ezekkel szembenézni? Káros vagy éppen kedvező ha szembesülünk olyan dolgokkal, amelyeket egykoron a tudatalattinkba szorítottunk vissza?

Gyerekként történt egyszer, hogy fél óra csak úgy kiesett az életemből ... aztán furcsa álmaim voltak.. és azóta vannak dolgok, amiktől csak álmomban félek, ébren pedig hidegen hagynak, vagy épp kinevetem őket ...
Próbálok emlékezni, és bár konkrét emlékképek nem jönnek fel, csak apró részletek, (mint például a tapéta vagy a padlószőnyeg színe, mintája) mégis, ahogy emlékezni próbálok intenzív félelem érzet fog el. Nem tudom hogy jó lenne e ha emlékeznék...
ráadásul a félelmem tárgya annyira... idegen. Azonosítatlan ..
.. talán nem kellett volna gyerekként annyi horror filmet néznem, annyi "szellemet idézni" .. és annyit kémlelni az eget, hátha felbukkannak más világ élőlényei...

2008. december 8.

"Csak a csend,
meg a zaj,
na azok idegesítenek,
minden jó,
csak a baj
ne járna annyit ide."


Egyik héten lelkileg, másik héten fizikailag vagyok túlzottan aktív. Mint egy kétkarú mérleg, valahogy most nem találom a középpontot, a kiegyenlítődést. A viselkedésemen persze ez nem látszik.
De a gondolataim...
Versenyt úszok magammal, felkavarom az iszapot és vígan fickándozok benne. Sőt! Szembe fordulok az áramlattal, és addig csapkodok, amíg örvény keletkezik, amibe mindenki belesüllyed.
Mindig ugyanaz a víz, mindig ugyanazok a halak. Ez lehet hogy nem is szabad víz, hanem csak egy akvárium?

Fantáziálok. Úgy, mint tizenévesen. De valahogy mégis máshogy. A lányregénybe illő rózsaszín képeket valami vadabb váltotta fel. Jó lenne erről írni, de félek valakit ez nagyon zavarna.

Neked Kedves, csak annyi: nem, nincs senki :) - csak szavak és gondolatok. És azok akárcsak a tieid, éppoly szabadok.