"... tudod a heroinnál meg a fegyvernél is durvább amikor megerõszakolod a lelkedet ahogy én teszem és miattad teszem hidd el nekem ..."

Kilépni ...
Mint egy PC játékból, amit már unsz, mert sokadszor járod végig ugyanazt a pályát; és bár különböző "szörnyekkel" találkozol - értsd ez alatt emberek, munkatársak, szomszédok, akárki ... - ugyanúgy betámadnak, ha túl közel érsz hozzájuk, vagy ha hátat fordítasz nekik. Vannak barátságos lények, amik segítenek célokat találni, "küldetéseket" adnak, vagy épp felszereléseket, a mindennapi élethez.
Unalmas ... szeretnék kilépni, véget vetni mindannak, ami az "élet"-et jelenti. Félreértés ne essék; nem öngyilkos akarok lenni, és még csak depressziós sem vagyok jelenleg. Teljesen józanul, átgondoltan, racionálisan nézve gondolom ezt így.
Gyerekként sosem értettem azokat, akik azt mondogatták, hogy ha előlről kezdhetnék az életüket, másként csinálnának mindent. Én nem gondolom ezt. Nem akarnék semmit sem máshogy csinálni. Csak be akarom végre ezt a "pályát" fejezni. Aztán kikapcsolni a gépet, és elmenni aludni ...