Hazajöttem ....
... a "majdnem" városból ... így neveztem el Erfurtot. Merthogy minden majdnem volt. Majdnem jó, majdnem szép ...
A stílusok nagyon keveredtek ... ahol egy templom, vagy épület szép lenne a régi építészeti stílusa miatt, ott megjelenik valami más, valami modern, és egy XX. századi stílussal van felújítva, vagy kibővítve ... sajnálatos.
A repülés maga jó volt, még sosem ültem előtte repülőgépen.

A fogadtatás itthon...
Ami a magánéletet illeti az titok, de ... olyasmit "kaptam", amire mindig vágytam ... és itt nem fizikai dolgokra kell gondolni.
Ami a munkahelyet illeti ... pfff ... szerencsére már nem veszem a szívemre egyes emberek viselkedését. Mindenkinek megvan a maga nyomora, nekem is ... Kezdem ezt a munkahelyet is úgy megélni, mint a korábbit... jobb, ha inkább nem szólok senkihez ... vagy legalábbis nem mindenkihez .. csak amennyi feltétlenül szükséges.

Utálom, amikor kísért a múlt.
Az pedig kifejezetten gyűlölöm, amikor nem is a saját múltam kísért ...