Régen írtam utoljára, és nem tudom, hogy legközelebb mikor fogok.Egyáltalán nincs internet hozzáférésem, mert kirúgtak ...
Tömören, ami az utóbbi 2 hónapban történt. Az 1-es számú munkahelyeneröl eljöttem ugye, mert kaptam egy sokkal jobb állásajánlatot egy másik cégnél. Havi 890-at nem lehetett visszautasítani. Elkezdtem tervezgetni, azt is, hogy jövöre suliba megyek ...
Aztán június 30-án a fönök behívott az irodába, és megkérdezte, hogy vissza tudok-e menni az elözö munkahelyemre. Merthogy létszám leépítés lesz, mert szarul megy a cégnek. Megjegyzem: a fönökasszony rá következö héten indult Amerikába 3 hétre. Hát kapják be és rohadjanak meg ott, ahol vannak. :)
Az egész helyzetben csak az volt a ciki, hogy Y.-nek sem volt munkája, pontosabban elég sokat szívoztak azzal, hogy kell-e szemüveg, vagy nem, meg a szemészetre is várni kellett 1 hetet, stb ... Szóval nyakig ültünk a kakiban.
Aztán a munkaügyi kp. segítségével találtam melót. Most egy hitelügyintézö cégnél vagyok telefonos. A vicc ebben az, hogy csak hívásokat tudok fogadni, kimenöket nem intézünk. Ergo: nem tudok senkinek telefonálni. És persze nemhogy internet nincs, de még csak nem is olyan helyen vagyok, ahol a közelben van számítógép :(
Y. is megkapta a melót. 3 müszakban leszünk mind a ketten. Hát ja ... majd kiderül hogy bírjuk. Szerencsére kettönk között minden oké. Sosem gondoltam volna, hogy létezik olyan kapcsolat, amiben nincs veszekedés. És nem azért nincs, mert elfojtunk magunkban dolgokat. Egyszerűen csak tiszteljük a másikat és tekintettel vagyunk egymásra.
Eddig hétvégente sokszor jártunk itt-ott, volt, hogy Orfüre mentünk le, volt, hogy Siklósra, a várba. Hi-hi. ... Az jó volt :) 660,-Ft lett volna a belépö felnötteknek. Mi ingyen megúsztuk. Belógtunk a tömeggel :))
Hálás vagyok a "sorsnak", azért, hogy azokat a problémákat, amik felmerültek (melóval kapcsolatosak) meg tudtuk oldani.
Folyamatosan változok. Kopatnál régen teljesen bezuhantam, amikor keveset voltunk együtt, nem akartam öt elengedni sehova, csak hogy minnél többet együtt lehessünk. Y. nél teljesen más a helyzet. Hagyom, hogy meglegyen a maga kis élettere. Elszokott járni egy klubba, ahol szerepjátékosok gyülnek össze, leginkább olyanok, akik kártyáznak. Néha ugyan előbújik belölem a kisördög, aki mondatná velem, hogy ne ott legyen, hanem velem. De nem mondja. Látom, hogy jól érzi ott magát, és ugyanakkor velem is foglalkozik annyira, amennyire azt igénylem. Akkor meg miért ne mehetne?!
Én kicsit most elvesztem a nagybetüs életben. Keveset foglalkozok magammal, a belsömmel, azzal, ami eddig az életemet jelentette - az ezoterikával. Jobban be kell osztanom az idömet, hogy újra megtehessem ezt. Reggel meló, délután haza, fözni, fürödni, ez-az ... és már hulla fáradtan döglök be az ágyba. Egyedül a hétvége az, amikor ki tudunk kapcsolódni, de most ár az sem olyan lesz, mint eddig, mert Y.-nek hétvégén is dolgoznia kell.
Rákényszerülök arra, hogy elfoglaljam magam. Ennek örülök is, meg nem is.
Jah, még egy érdekesség zárásul. Az önéletrajzomba beleírtam, hogy érdekel a vallás, pszichológia, filozófia. Emiatt majdnem nem kaptam meg a mostani állásomat. És ha nincs egy "véletlen", akkor lehet, hogy most nem dolgoznék itt. Mellesleg ez az érdeklödési kör azért nem tetszett nekik, mert hogy ök szcientológusok ...