A hétvégéről:
Semmi extra. Kopattal elmentünk szombaton sétálni fel a Tettyére, aztán vissza. Olyan szépen sütött a nap. Nekem mégsem volt olyan jó kedvem. Régebben, amikor alíg volt pénzünk, összetartottunk, és szinte észre sem vettük, hogy hiányzik ez-az. Most más a helyzet, talán én lettem túl anyagias. Hiába, a jót könnyű megszokni, és nehéz lemondani róla :(

Megcsípett egy szúnyog a lábamon, ráadásul egymás mellett kétszer! Ennek akár örülhetnék is, mert azt jelzi, hogy itt a jó idő. Viszont baromira viszket és természetesen el is kapartam, úgyhogy most két nagy lilás folt van a bokámon. Igazán szexi :)

Mostanában egyre gyakrabban jutnak eszembe azok a gyerekkori dolgok, amelyekre "nincs magyarázat". Érzem valaminek a közeledtét, de nem tudom mi az. Tudom hogy nyáron fog megtörténni. Tudom, mert nagyon régóta érzem, már több mint egy éve. És az előérzeteim mindig "bejönnek". Viszont erről a dologról nem tudom megállapítani, hogy jó vagy rossz. (átkozott dualizmus :)

Nagyon érzem már a péntek délutánt, a hormonjaim is teljesen átálltak hétvégi üzemmódba :) Van valami, amitől ugyan undorodok, de mégis kíváncsivá tesz. Hogy képes valaki arra, hogy állatokkal szexeljen??? És egyáltalán az állatot hogyan tudják rávenni ilyesmire? Pfúj.

Abban az utcában, ahol reggelente végigmegyek van egy templom. Péntekenként valami olyan mise lehet, amit a fogyatékosoknak tartanak, és pont akkor jönnek kifelé, amikor én arra megyek. Lehet hogy gonosz dolog, de nekem mindig az jut eszembe ilyenkor, hogy: "Övék a mennyek országa." viszont ha az övék az a hely, akkor én nem akarok oda kerülni.

Süt a nap! Végre úgy tűnik vége a télnek. Már kezdtem feladni a harcot. Ilyenkor érzem, hogy milyen jó dolog élni!

Nos...
Akkor hozzákezdek. Üdvözlök mindenkit, aki e sorokat olvassa, többek között magamat is, ha végre sikerül ezt normális megcsinálnom :) Röviden bemutatkozok, már csak azért is, mert szeretek gépelni, időm meg elég sok van. 21. életévemet taposom február 23. óta. Április elején lesz két éve hogy megismerkedtem kedvesemmal, akit vagy Kopatnak, vagy Stunkckának szoktam hívni. Másfél éve hogy élvezzük az együttélés örömeit, és bánatait, úgyhogy jórész erről szól az életem... meg a munkahelyemről. Egy kis cégnél dolgozok, és 9-17 ig egy irodában ülök egyedül. Eleinte azt hittem megőrülök az egyedülléttől, de mára már nagyon kellemes, hogy jobb napokon - amikor egyik főnököm sem jön be - van egy hely, ahol nem piszkálnak, és ahol akár magamban is beszélhetek, ami elég gyakori szokásosm pl. olvasás közben. Kopat mindig jókat mulat ezen :) Szeretek kirándulni járni, és szerencsére ezt a hobbimat mostanában az idő is támogatja. Rajongok a könyvekért, van, hogy inkább koplalok, csak hogy meg tudjak venni 1-1 kiszemelt példányt. Érdekel az ezoterika, bár érteni nem értek semmihez. Elég jó emberismerőnek tartom magam, eljátszadoztam azzal a gondolattal, hogy talán tudat alatt érzékelem az emberek auráját, és az alapján állapítom meg, ogy kinél milyen tulajdonságok a legdominánsabbak. Van humorérzékem, bár néha kicsit fekete ez a humor.
Röviden most ennyit magamról...:)

hmm... nem igazán értem még hogy itt hogyan működnek a dolgok, de majd kialakul :)